Egyensúlyban lenni….

Olyan sokat hangoztatjuk ezt a szót, szinte már elvárásként hangzik, hogy légy egyensúlyban, kerülj a közzépontodba. Bevallom, én is. 

Sokszor tapasztalom azt tudatos, önismereti úton járóknál, hogy szinte már teherként nehezedik ránk ez a mondás. Elvárjuk magunktól, hogy mindig legyünk jól, hogy mindig legyünk vidámak és pozitívak. A teremtéseink mindig legyenek tűpontosak és tökéletesek.  És még sorolhatnám. És amikor nem ebben az állapotban vagyunk, akkor még pluszban bántjuk is magunkat érte. Egyből azt gondoljuk, hogy valami baj van velünk. Vagy felhúzunk egy falat magunk köré, azt mutatva kífelé, de hogy mi jól vagyunk, ezzel is bizonyítva, hogy velem minden rendben. Súlyosabb esetben önmagunk elé is felhúzzuk ezeket a falakat.

De sokszor ez a fal átlátszó, és valójában ha valakinek kicsit élesebb a szeme, tisztán látja, hogy mi zajlik odabent.

Szerintem egyensúlyban lenni nem azt jelenti, hogy mindig jól vagyok. Hanem, hogy JELEN VAGYOK, abban, amiben vagyok. És tudatában vagyok az aktuális állapotomnak. Hiú ábránd azt várni, hogy nem lesznek kihívások, kibillenések az életünkben. De ahogy fejlődünk, ahogy haladunk előre, vagy inkább mélyebbre az önismeretünk, tudatosságunk útján, egyre inkább tudjuk kezelni azt. 

Egyre könnyebben gyakoroljuk a tisztánlátás, az elfogadás és a megértés képességét. Látom azt, hogy éppen hol vagyok, és azt értékelem. Azt az aktuális állomást, ahol éppen állok. És nem a folyamatos vágyódásban, akarásban, elvárásban vagyok. 

Megérkezem a megelégedettség állapotába. 

Minden tapasztalás, és minden tapasztalásban benne rejlik a tanítás is. Ezt kell valójában felismernünk. Meg kell ismernünk önmagunkat, az Én-ünk mozgatói rugóit, és akkor már el tudunk indulni a középpontunk felé. Az egységünk felé. 

Akkor már meg tudjuk találni a megfelelő módszereket és eszközöket, amelyek valóban hatásosak számunkra, amelyek valós segítséget tudnak nyújtani nekünk. És ezeket a módszereket képesek vagyunk alkalmazni a számunkra legmefelelőbb módon, és nem úgy, ahogyan éppen a trend vagy a többség diktálja. 

Egyediek vagyunk. Ennek felismerése kulcsfontosságú, hogy valóban megismerjük önmagunkat. Ami a másiknak gyógyszer, neked lehet, hogy méreg. Mindig azt figyeld, hogy számodra mi a tápláló. És azt vedd magadhoz. És ez vonatkozhat bármilyen fizikai táplálékra is, ételre, de méginkább eszmékre, hitrendszerekre, különböző irányzatokra, módszerekre. 

Csak figyelj befelé és felfelé, és halld meg azt a hangot, aki a legjobb tanácsadód. És lépj bátran előre, cselekedj. Vállald fel Önmagad, azt, aki vagy. Éppen úgy, ahogy vagy. Ettől leszel hiteles, és ettől leszel valóban Te. És ekkor leszel egyensúlyban Önmagaddal. 

Szeretettel várlak egyéni konzultációra, vagy a csoportos foglalkozásaimra, ha úgy érzed, hogy támogatni tudlak az utadon.